Fodballizmus

Útmutató a magyar futballhoz

2018. július 09. - A te embered

A magyar csapatokban játszó futballistáknak nem kell túlságosan félniük attól, hogy a sok meccs és a nagy terhelés következtében a július végén kezdődő hazai bajnokságra teljesen kifacsart állapotban lesznek: szerencsénket és tudásunkat tökéletesen leírja a tavalyi Beitar Jerusalem-Vasas meccs, ahol a 87. percig 1-3-ra vezettek az angyalföldiek, és igen, a meccsről nem halló olvasókkal közlöm, a slusszpoén tényleg az, hogy pár perc alatt berámoltak nekik három gólt és 4-3 lett a végeredmény. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy egy izraeli topcsapat ellen elért győzelem lett volna a legnagyobb siker jó pár esztendő óta. De még ez sem jött össze.

Mielőtt a Videoton, a Ferencváros, az Újpest és a Honvéd belekezd a menetelésébe, lévén már egy ország tűkön ül, összeszedtem azokat a fontos elemeket, amik akkor szükségesek majd, ha az eddigiekhez hasonlóan nem kell a csoportkör párosításaiban magyar érdekeltséget keresnünk. Plusz kiegészítés, hogy a feltörekvő edzők számára példákat is írtam, ami pár évtized múlva talán nagy segítség lesz majd egy moldáv bajnokkal szembeni vereség után.

Még nem alakult ki a keret

A kedvenc anomáliám, amikor egy csapat a nyár folyamán hozzájuk érkező és tőlük távozó játékosokra fogja a vereséget. Jöhet akár a luxemburgi, akár az albán második helyezett, a kifogás ugyanaz: a keret felcserélődött, sokan elmentek, sokan jöttek, ami talán valóban így van, de sok más szomszédunkkal ellentétben futballklubjainknak az elmúlt évtizedben egyszer nem sikerült rájönniük, hogy az a fránya BL/El selejtező nem szenteste van, hanem július elején, az átigazolási szezon kellős közepén. Marad tehát az edzői értetlenkedés, hogy az a vékony, jó dongájú gibraltári center mit nem ért olyan lényegre törő, tömör taktikai utasításokon, mint a "középre lőjed, baszom az anyád" vagy a "rúgjad, rúgjad, rúgjad geci". 

Mit mondj?

Természetesen nem várhattuk el saját magunktól, hogy olyan összhangban és szervezetten futballozunk, amelyet ez a mérkőzés megkívánt, hiszen a játékosok többsége most érkezett és még szokják a légkört. Véleményem szerint egy remek keret alakult ki, motiváltak vagyunk, de nyilvánvaló, hogy azokat a taktikai elemeket, amiket a pályán szeretnék látni, még nem sikerült elsajátítaniuk. 

Alábecsültük az ellenfelet

Zseniális, ahogy ebben a kifogásban a vesztes fél - hiszen azért mondja, mert kikapott - elpicsázása ellenére még kihangsúlyozza, hogy egyébként lényegtelen mit mond az eredményjelző meg a mutatott játék, itt mindössze arról van szó, hogy az emberi szemmel már láthatatlan magasságokban létező együttes teljesen alábecsülte a szedett-vedett kiscsapatot, akiknek most az egyszer kedveztek az égiek. Főleg azét aggasztó a magyar foci kapcsán akár csapat, akár válogatott szinten alábecsülésről beszélni, mert az utóbbi idők inkább felejtésre méltó meccsein, mondjuk a Fradi-Tiranán vagy a Kazahsztán-Magyarországon sem éreztem azt, hogy felsőbbrendű burzsuj módjára viselkednénk, ennél a pontnál viszont felmerül a kérdés: melyik a rosszabb, ha azért nem játszunk, mert valami érthetetlen okból kifolyólag azt gondoljuk, hogy erősebbek vagyunk, vagy mert tényleg ilyen szarok vagyunk? 

Mit mondj?

Jellemző a mérkőzés menete, az ellenfélnek egyetlen helyzete volt, azt gólra váltotta, előttünk hatalmas területek nyíltak és mindet kapura is lőttük de egy se ment be... Fortuna istenasszonya most kegyes volt hozzájuk, sajnos minket nem vett számításba. Viszont a helyzeteinkre alapozhatunk, az eredményt leszámítva elégedett vagyok a játék képével.

Időjárás

Nincs is annál bizsergetőbb érzés, mint egy olyan dolgot megtenni az első számú felelősnek, amihez aztán tényleg senkinek semmi köze! Az időjárás, a hideg, a meleg és a langyos idő kibírhatatlan mivoltáról egy olyan országban nem kell sokat beszélnem, ahol Csank János szövetségi kapitány, Kondás Elemér pedig a Loki edzője lehetett, de akkor is állítom, hogy minden futballt szerető és értő ember számára több, egymás utáni orgazmussal egyenértékű élmény, amikor edzőfejedelmeink arról tájékoztatják a nagyérdeműt, hogy az öt óra gyakorlatilag még négy óra és nehéz volt a levegő. Innentől kezdve pedig egyértelmű, hogy a nemzetközi porondon útjára induló csapataink számára már semmi nem lesz akadály, kivéve ha süt a nap, ha fúj a szél vagy ha esik.

Mit mondj?

Nagyon nehéz a mérkőzésről beszélni, amikor rólunk is folyik az izzadság a kispadon, nem hogy azokról a játékosokról, akik egy egész meccset lejátszottak. A vereségünk teljesen érthető, az ellenfél semmivel nem volt jobb nálunk, de az időhöz sokkal jobban tudtak alkalmazkodni. A játékosaim - és elnézést, hogy így beszélek a kamerába - a seggükön vették a levegőt, aki kritizálja őket, az először próbáljon lefutni három sprintet a tűző napon.

fradi.jpeg

Kép: Origo

Ismeretlen csapatok

Ha azt gondolod, hogy a La Fiorita egy borzalmas ízű bornak nevezett lötty, a Birkirkara pedig egy hentesüzem, tévedsz ugyan, de nem vagy hibáztatható érte. Ezeket a csapatokat senki nem ismeri és látszólag annak is örülnek, ha a selejtezők selejtezőéig eljutnak. Ellenben nem kell azt gondolni, hogy könnyen adják magukat, sőt, többségük az egész bajnokság során azért küzd - valljuk be, egy andorrai aranyérem nem sokat ér - hogy itt pályára léphessen. Ismeretlen mivoltuk pedig remek lehetőséget ad arra, hogy bevessük ezt a csodafegyvert is, ha az előbb említettek nem váltak volna be.

Mit mondj?

Tudjuk, hogy a világon már statisztikai oldal meg program van, mi is használjuk őket, de sajnos vannak olyan csapatok, amikről nem találni túl sok adatot és így a sötétben tapogatózunk. Nagyon megtévesztő ez a helyzet, tökéletesen felkészültünk Valdemar játékából, de most szóltak a fülemre, hogy az adatbázist '74 óta nem frissítették és már rég meghalt. Át lettünk verve, ez nem a mi hibánk.

Meccshiány

Ahogy februárban nem várhatjuk el, hogy a sok mákos bejglitől rúgni való focilabdává gömbölyült játékosaink kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtsanak, úgy július elején sem, amikor a visszafogott, ámde megérdemelt toszkánai nyaralásukat töltötték jó messze a kispesti gyep taszító szagától. Ki az az elvetemült drukker, aki ilyenkor számon kérné őket? Kicsit lassabbak, kicsit kövérebbek, talán a bedobást is szögletnek nézik, de hát jövőre is lesz selejtező...

Mit mondj?

Végeztünk terheléses feladatokat és felmértük a játékosok kardióját, de láthatóan az adatok közel sem azt mutatták, amik a pályán történtek. Nem koncentráltunk eléggé, a játékosoknak kifejezetten szokatlan volt több hónap kihagyás után, hogy a labdát rúgni kell, illetve nyilvánvaló derültségre adott okot, amikor a monacói nyaralásáról visszatérő játékosom a kezdőkört rulettasztalnak nézte. Ettől függetlenül büszke vagyok rájuk és bízok benne, hogy ez a BL kudarc a jövő heti, Mezőkövesd elleni meccsünkre nem nyomja rá a bélyegét.

 2018. 07. 09.

További cikkek: Nem a kapitánykérdés az elsődleges problémája a magyar válogatottnak

A bejegyzés trackback címe:

https://fodballizmus.blog.hu/api/trackback/id/tr5214098893

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szemétpasi 2018.07.09. 15:22:52

Kimaradt még a rossz pályaminőség, az pl az EB-n többször is elhangzott emlékeim szerint :D

Továbbá szintén előkerülő még a hazai pálya (idegenben olyan az ellenfélnek mintha 12-en lennének a pályán, de a magyar csapat esetén pedig hatalmas nyomás, frusztráltá teszi a játékosokat a nyerni akarás), átalakuló játék (ez már nem olyan mint puskás idejében, a magyar fiúknak meg még az a foci) és az eltaktikáztuk magunkat.

A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél · http://www.planetside.blog.hu 2018.07.09. 15:51:33

Az egész szakma dögvészes posványba ragadt kisszerűségét számomra a 2016-os magyar-belga meccs előtt elhangzó "szakkommentátor", "szakértő" megjegyzése mutatta. (idősebb csóka volt, meg nem mondom, kicsoda, de az a korosztály, aki már csak koránál fogva is legalább kétszer volt már magyar szövetségi kapitány)

Na, amikor a belga keretről volt szó, akkor jött itt azzal, hogy 15 éve még ők sem voltak sehol (mi meg azóta sem, pedig akkor már mi is 15 éve nem voltunk sehol sem - teszem hozzá...), de most topligás játékosaik vannak, ez a Hazard nagyon gyors, meg "itt van ez a Lukaku nevű gyerek"...

Igen, '16-ban arról a Lukakuról beszélt így, hogy "ez a Lukaku-nevű"... mintha tökismeretlen lett volna, a semmiből egyszer csak idepottyant egy ilyen focizni tudó kismajom, a neve is milyen furcsa már... persze nyilván ő az ilyen Pelé-nevűeken, meg Platini-nevűeken, meg Hidegkúti-nevűeken szocializálódott, értem én.

Mindent értek, csak azt nem, hogy ha itt ekkora tótumfaktumok ülnek, akkor én miért kisgyerekként szurkolhattam a titkos esélyes magyar válogatottnak Mexikóban utoljára, és az én gyerekeim hogy nőhettek fel úgy, hogy a magyar válogatott nincs fent a világ futballtérképén sem...

2018.07.09. 17:27:49

Akkor és ott Mexikóban mintha eltűnt volna rólunk egyfajta erő, amit vissza kellene szerezni. Amúgy a foci a társadalom problémájának tükre. bestofstore.blogspot.com/2017/07/a-magyarok-problemaja.html

Billy Hill 2018.07.09. 17:43:55

+1: "Egy rossz csapat ellen sokkal nehezebb játszani." Ez konkrétan elhangzott, mikor kikaptak valami városállamtól!
süti beállítások módosítása