A magyar csapatokban játszó futballistáknak nem kell túlságosan félniük attól, hogy a sok meccs és a nagy terhelés következtében a július végén kezdődő hazai bajnokságra teljesen kifacsart állapotban lesznek: szerencsénket és tudásunkat tökéletesen leírja a tavalyi Beitar Jerusalem-Vasas meccs, ahol a 87. percig 1-3-ra vezettek az angyalföldiek, és igen, a meccsről nem halló olvasókkal közlöm, a slusszpoén tényleg az, hogy pár perc alatt berámoltak nekik három gólt és 4-3 lett a végeredmény. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy egy izraeli topcsapat ellen elért győzelem lett volna a legnagyobb siker jó pár esztendő óta. De még ez sem jött össze.

Mielőtt a Videoton, a Ferencváros, az Újpest és a Honvéd belekezd a menetelésébe, lévén már egy ország tűkön ül, összeszedtem azokat a fontos elemeket, amik akkor szükségesek majd, ha az eddigiekhez hasonlóan nem kell a csoportkör párosításaiban magyar érdekeltséget keresnünk. Plusz kiegészítés, hogy a feltörekvő edzők számára példákat is írtam, ami pár évtized múlva talán nagy segítség lesz majd egy moldáv bajnokkal szembeni vereség után.

Még nem alakult ki a keret

A kedvenc anomáliám, amikor egy csapat a nyár folyamán hozzájuk érkező és tőlük távozó játékosokra fogja a vereséget. Jöhet akár a luxemburgi, akár az albán második helyezett, a kifogás ugyanaz: a keret felcserélődött, sokan elmentek, sokan jöttek, ami talán valóban így van, de sok más szomszédunkkal ellentétben futballklubjainknak az elmúlt évtizedben egyszer nem sikerült rájönniük, hogy az a fránya BL/El selejtező nem szenteste van, hanem július elején, az átigazolási szezon kellős közepén. Marad tehát az edzői értetlenkedés, hogy az a vékony, jó dongájú gibraltári center mit nem ért olyan lényegre törő, tömör taktikai utasításokon, mint a "középre lőjed, baszom az anyád" vagy a "rúgjad, rúgjad, rúgjad geci". 

Mit mondj?

Természetesen nem várhattuk el saját magunktól, hogy olyan összhangban és szervezetten futballozunk, amelyet ez a mérkőzés megkívánt, hiszen a játékosok többsége most érkezett és még szokják a légkört. Véleményem szerint egy remek keret alakult ki, motiváltak vagyunk, de nyilvánvaló, hogy azokat a taktikai elemeket, amiket a pályán szeretnék látni, még nem sikerült elsajátítaniuk. 

Alábecsültük az ellenfelet

Zseniális, ahogy ebben a kifogásban a vesztes fél - hiszen azért mondja, mert kikapott - elpicsázása ellenére még kihangsúlyozza, hogy egyébként lényegtelen mit mond az eredményjelző meg a mutatott játék, itt mindössze arról van szó, hogy az emberi szemmel már láthatatlan magasságokban létező együttes teljesen alábecsülte a szedett-vedett kiscsapatot, akiknek most az egyszer kedveztek az égiek. Főleg azét aggasztó a magyar foci kapcsán akár csapat, akár válogatott szinten alábecsülésről beszélni, mert az utóbbi idők inkább felejtésre méltó meccsein, mondjuk a Fradi-Tiranán vagy a Kazahsztán-Magyarországon sem éreztem azt, hogy felsőbbrendű burzsuj módjára viselkednénk, ennél a pontnál viszont felmerül a kérdés: melyik a rosszabb, ha azért nem játszunk, mert valami érthetetlen okból kifolyólag azt gondoljuk, hogy erősebbek vagyunk, vagy mert tényleg ilyen szarok vagyunk? 

Mit mondj?

Jellemző a mérkőzés menete, az ellenfélnek egyetlen helyzete volt, azt gólra váltotta, előttünk hatalmas területek nyíltak és mindet kapura is lőttük de egy se ment be... Fortuna istenasszonya most kegyes volt hozzájuk, sajnos minket nem vett számításba. Viszont a helyzeteinkre alapozhatunk, az eredményt leszámítva elégedett vagyok a játék képével.

Időjárás

Nincs is annál bizsergetőbb érzés, mint egy olyan dolgot megtenni az első számú felelősnek, amihez aztán tényleg senkinek semmi köze! Az időjárás, a hideg, a meleg és a langyos idő kibírhatatlan mivoltáról egy olyan országban nem kell sokat beszélnem, ahol Csank János szövetségi kapitány, Kondás Elemér pedig a Loki edzője lehetett, de akkor is állítom, hogy minden futballt szerető és értő ember számára több, egymás utáni orgazmussal egyenértékű élmény, amikor edzőfejedelmeink arról tájékoztatják a nagyérdeműt, hogy az öt óra gyakorlatilag még négy óra és nehéz volt a levegő. Innentől kezdve pedig egyértelmű, hogy a nemzetközi porondon útjára induló csapataink számára már semmi nem lesz akadály, kivéve ha süt a nap, ha fúj a szél vagy ha esik.

Mit mondj?

Nagyon nehéz a mérkőzésről beszélni, amikor rólunk is folyik az izzadság a kispadon, nem hogy azokról a játékosokról, akik egy egész meccset lejátszottak. A vereségünk teljesen érthető, az ellenfél semmivel nem volt jobb nálunk, de az időhöz sokkal jobban tudtak alkalmazkodni. A játékosaim - és elnézést, hogy így beszélek a kamerába - a seggükön vették a levegőt, aki kritizálja őket, az először próbáljon lefutni három sprintet a tűző napon.

Kép: Origo

Ismeretlen csapatok

Ha azt gondolod, hogy a La Fiorita egy borzalmas ízű bornak nevezett lötty, a Birkirkara pedig egy hentesüzem, tévedsz ugyan, de nem vagy hibáztatható érte. Ezeket a csapatokat senki nem ismeri és látszólag annak is örülnek, ha a selejtezők selejtezőéig eljutnak. Ellenben nem kell azt gondolni, hogy könnyen adják magukat, sőt, többségük az egész bajnokság során azért küzd - valljuk be, egy andorrai aranyérem nem sokat ér - hogy itt pályára léphessen. Ismeretlen mivoltuk pedig remek lehetőséget ad arra, hogy bevessük ezt a csodafegyvert is, ha az előbb említettek nem váltak volna be.

Mit mondj?

Tudjuk, hogy a világon már statisztikai oldal meg program van, mi is használjuk őket, de sajnos vannak olyan csapatok, amikről nem találni túl sok adatot és így a sötétben tapogatózunk. Nagyon megtévesztő ez a helyzet, tökéletesen felkészültünk Valdemar játékából, de most szóltak a fülemre, hogy az adatbázist '74 óta nem frissítették és már rég meghalt. Át lettünk verve, ez nem a mi hibánk.

Meccshiány

Ahogy februárban nem várhatjuk el, hogy a sok mákos bejglitől rúgni való focilabdává gömbölyült játékosaink kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtsanak, úgy július elején sem, amikor a visszafogott, ámde megérdemelt toszkánai nyaralásukat töltötték jó messze a kispesti gyep taszító szagától. Ki az az elvetemült drukker, aki ilyenkor számon kérné őket? Kicsit lassabbak, kicsit kövérebbek, talán a bedobást is szögletnek nézik, de hát jövőre is lesz selejtező...

Mit mondj?

Végeztünk terheléses feladatokat és felmértük a játékosok kardióját, de láthatóan az adatok közel sem azt mutatták, amik a pályán történtek. Nem koncentráltunk eléggé, a játékosoknak kifejezetten szokatlan volt több hónap kihagyás után, hogy a labdát rúgni kell, illetve nyilvánvaló derültségre adott okot, amikor a monacói nyaralásáról visszatérő játékosom a kezdőkört rulettasztalnak nézte. Ettől függetlenül büszke vagyok rájuk és bízok benne, hogy ez a BL kudarc a jövő heti, Mezőkövesd elleni meccsünkre nem nyomja rá a bélyegét.

 2018. 07. 09.

További cikkek: Nem a kapitánykérdés az elsődleges problémája a magyar válogatottnak